Miért törődünk bármivel is?
Van egy történet, ami hozzám tartozik, nagyjából semmi más, csak egy röppálya, tehetetlenül keringő porszem útja a levegőben.
Csak vágókép szerű emlékeim vannak az éjszakáról. Egy ismeretlen lakás ebédlőasztalán szexelek egy ismeretlen sráccal. Orgazmusom van. Aztán pedig már reggel, egészen korán, felriadok, percekig nem tudom, hol vagyok. Kinyitom a szemem, megfordulok, átölel, megint szeretkezünk. Nem tudom a nevét.
Aztán megtudom, elkéri a számom. Meddig dolgozok? Utána menjünk el moziba, majd hív.
Nem hív.
Aztán mégis, már egészen este, én aludtam, félálomban beszélünk, mégsem jó az este, talán inkább holnap. Milyen volt a napom, mik a tervek a hétvégére?
Miért kell a színjáték?
